KERESD A NŐT / Lélekhangok


És akkor majd visszakapjuk a múltat

Felhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.

olvass tovább

Kispadon éreztem magam

Azt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.

olvass tovább

Kevés a szó

Nehéz úgy írni valamiről, hogy csak az egyik oldalát látod. Nem tudsz az érzésről, hogy milyen ez a fajta várakozás, hogy milyen két szív dobogása. Milyen az a kilenc hónap, hogy izgat a találkozás.

olvass tovább

Megjelentél, és a megtört szívem élni kezdett

Csalódtam a szerelemben. Talán azért, mert nem jó embert szerettem. Csak illúzió volt ő, sohasem ismertem igazán. És mert nem engedte soha, hogy belelássak a lelkébe, a szívébe, csak arra támaszkodhattam, amit olykor-olykor nagy kegyesen megmutatott önmagából. És ez hol jó volt, sőt, gyönyörű, hol rémes, és fájdalmas. És ebből születtek a kételyek és a félelmek, amelyek között lavíroztam az egyre gyengülő szívemmel.

olvass tovább

Én leszek a Hold, Te a Nap

Mindig gondolok rád, mint egy állandó tényezőre az életemben. Olyanná letté, mint a reggeli kávém. Mikor valami oknál fogva nem iszom meg reggel, én akkor is tudom, hogy majd később vagy holnap bepótolom. Egyszerűen holnap reggel újra megpróbálom.

olvass tovább

Ne hazudj igazinak!

Kényes, már majdhogynem szent szó – igazi. Mintha az életben csak egyszer mondhatnánk ki, mintha egyetlen személy érdemelné csupán. De ugye nem így van? Használjuk nap, mint nap, el is csépeljük – valójában nem azt jelenti, aminek hisszük – de ez nem baj. Jól van.

olvass tovább

Ez már nem ugyanaz

Ideges vagyok mióta írtad, hogy mindjárt érkezel, pontosan úgy, mint régen, amikor még te voltál a fény az éjszakámban. Remeg a kezem, miközben megfésülöm a hajamat, próbálom összeszedni a gondolataimat, mégis mit kéne most mondanom, hogyan kéne a történtek után viselkednem?

olvass tovább

A fal közöttünk

Mint egy kislány, mérges arccal bámullak és nézem ahogy pakolni kezdesz. Nem tetszik, de szótlan maradok. Te is mérges vagy rám, tudom. A levegő pattanásig feszül, de én eljátszom, hogy semmit nem érzek ebből.

olvass tovább

Nőies nők, férfias férfiak - harmóniátlan emberek

Szívesen mondjuk, hogy rendben vagyunk magunkkal, hogy jól áramlik testünkben a választott nem energiája – a női vagy a férfi energia. De olyan sokszor elfelejtjük, hogy nem elég, ha az egyik jól áramlik bennünk, mert a harmónia e kettő táncában rejlik. Valójában mindkettőre szükségünk van ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsünk, csupán az energiák feloszlása, aránya változik személyenként – erre mondjuk azt, hogy embere válogatja.

olvass tovább