A Social Media börtönében
Bizonyára Te is hallottál már a Social Media nevű szörnyről, aki az ágyad alatt őrzi minden álmod és elkísér a nap minden pillanatában.
olvass továbbBizonyára Te is hallottál már a Social Media nevű szörnyről, aki az ágyad alatt őrzi minden álmod és elkísér a nap minden pillanatában.
olvass továbbSoha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön majd az a nap, amikor végre kimondom, hogy köszönöm neked. Soha nem gondoltam, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy túléljem azt a káoszt, amit az életemben okoztál.
olvass továbbEmlékezz arra, hogy bizonyos mértékben te alakítod a sorsodat.
olvass továbbAmikor új emberekkel ismerkedsz meg, akkor kapsz egy lehetőséget a kezedbe. Eldöntheted, hogy mennyit mesélsz el magadról, legfőképpen pedig azt, hogy mit. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagy őszinte: megvizsgálod magad kicsit, hogy mi kapcsolódik szorosan a személyiségedhez, mit fontos mindenképpen elmondani, mi az, ami nélkül téged meg sem lehet érteni. Aztán átvizsgálod azt is, hogy mindenképpen ragaszkodni akarsz-e olyan dolgokhoz, amiket már rég magad mögött hagytál. Mert miért mesélnél el mindent?
olvass továbbMerthogy ilyenkor sem áll meg az agyunk, hanem az ágyban (is) folyamatosan azon pörgünk, hogy...
olvass továbbHa mindig mindenre igent mondasz, tudod-e, kire mondasz nemet? Saját magadra. Ha tudnám, hogy minden, amit a sorstól kaptam, értem van, engem szolgál, este nyugodtan hajtanám álomra a fejemet és reggel önbizalommal telve ébrednék. Minden úgy jó, ahogy van. Azért történik veled, mert valamit szeretne tőled.
olvass továbbMinden azt sugallta bennem, hogy ne bízzak meg egyetlen férfiemberben sem – holott csak bízni vágytam, amióta ismerem a szívem. Mégis, annyi mindent kellett elszenvednem, hogy alig hiszem el. Pedig nem telt el sok idő, nem ötven évesen mondom ezt, visszanézve az életemre.
olvass továbbLégy egyedül. Inkább, mint, hogy csak azért legyél valakivel, hogy ne legyél magányos. Hogy egy halva született kapcsolatba fektess energiát, valami olyanba, amiről már az első perctől tudod, hogy nem fog működni.
olvass továbbBoldognak lenni nem azt jelenti, hogy eszeveszetten szajkózod, „Én annyira, de annyira boldog vagyok!” – és miután senki sem lát téged, magadba roskadsz… Ez nem boldogság. És az sem, ha folyamatosan álcát öltesz magadra csupán azért, hogy minél jobb színben tűnj fel mások előtt. Tudom, sokszor okoztak neked fájdalmat, és nehezen léptél tovább. De megtetted… mert szeretnél igazán boldog lenni.
olvass továbbÜlök a szobámban és a mélységes csendet hallgatom. Az egyre ismerősebb, egyre megszokottabb csendet. Persze ezekben az időkben gyakori a csend, de engem valahogy éget. Lefoglalom magam, mást csinálok, olvasok, edzek, új hobbik után nézek, de a csend egyre csak sajog…
olvass továbbA barátnőmmel együtt szenvedtünk egy férfi miatt. Pontosabban egy-egy férfi miatt és sajnos külön-külön is jók voltunk benne. Nem értettük magunkat. Mi nem vagyunk ilyenek. Két egzisztenciával rendelkező nő, túl komoly kapcsolatokon. De mi más generáció vagyunk.
olvass továbbVégtelen idő. Sokan ezt gondoljuk, amikor az életünkre tekintünk. Elképzeljük az áloméletet. A tökéletes időbeosztást arra, hogy mikor, mi fog történni. Megtervezzük nagyjából azt, hogy mikor lesz családunk, mikor házasodunk meg, mikor vállalunk gyereket, mikor utazgatunk és mikor szánunk időt arra, hogy élvezzük csak a szabadságunkat.
olvass továbbTessék, fel vagy címkézve – gyáva. Pedig nem szeretem a címkéket. Nem szeretem, mert sosem fedik a valóságot, mert az egész helyett, egy kiragadott részre koncentrálnak csupán. Nincsen ez jól, nem ezt érdemled, de mit tegyen az ember, ha nincsen más eszköze, csak a szavak? Csendben is maradhat – igazad van. Mégis, olyan gyávaság ez, amiről szót kell ejteni!
olvass továbbTudod, mire vágyom? Sóvárogva vágyom, hogy láss engem. Az életemnek nevezett nagy univerzumból engem. Ne a munkám, ne a tanulmányaim, ne a családom, ne a kocsit, ne a hajam, ne a ruhám, ne a sminkem.
olvass továbbNe arra törekedj, hogy kapcsolatod konfliktusmentes legyen, mert az életszerűtlen. Csupán menekülés a valóság elől egy vágyott álomvilágba, ahol senki sem bánthat. De ilyen nincs! Az igazi győzelem az, ha szembenézel a kihívásokkal, megérted és önmagadhoz méltó módon megküzdesz velük.
olvass továbbCsak azért, mert az előző kapcsolatod csúfos véget ért, nem biztos, hogy velünk is ez fog történni. Kérlek, ne hasonlítgass folyton a volt barátnődhöz, mert én egy egészen más ember vagyok.
olvass továbbBármikor felismertem magamban azt az érzést irántad, minden egyes alkalommal megijedtem. Teljesen mindegy, hogy miért vagy milyen események következtében, de egyetlen kérdés lebegett mindig a szemem előtt: te is engem?
olvass továbbTársadalmunk váratlanul és felkészületlenül visszahúzódásra kényszerült, és nem nehéz kikövetkeztetni, hogy ez a bizonytalan időre kiszabott életmódváltás komoly nyomokat hagy az intimitás és párkapcsolatok amúgy is mindenre érzékeny felületén.
olvass továbbFelhőket sodor felém a szél, szürkületbe borul az ég. Halk robajjal dörren egyet a harag, s menekvésre inti a népet. Szaladunk a fedél alá, óvó helyet keresünk, elbújnánk, de a hang mindenhová elkísér. Félelmembe fohászfoszlányok sejlenek fel, borzongva állok, mivé lettem. Birodalmak épültek újjá a pusztulásból, erővel, bizakodással, reményekkel. Látták a célt, s küzdöttek érte.
olvass továbbAzt éreztem, hogy veled lenni azt jelenti, egy életre háttérbe kell szorulom – melletted nem lehet a helyem máshol, csak a kispadon. Fenyegetve éreztem az álmom azért, mert a tiéd is hatalmasnak látom. De nem fenyegetett, ugye? Én láttam rosszul.
olvass tovább