Mikor érett valaki egy tartós párkapcsolatra?
Az éretlen személyiség éretlen szerelemképet kerget, olyat, amelyet kamaszkorában felállított magának.
olvass továbbA párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.
Az éretlen személyiség éretlen szerelemképet kerget, olyat, amelyet kamaszkorában felállított magának.
olvass továbbNem az egzisztencia a lényeg, hanem a tenni és élni akarás. A státusz, ami a nőt állítólag vonzza, nem arról szól, amire a férfiak gondolnak. A konvencionális elv, miszerint a férfi vadászik és a nő életben tartja a tüzet még nem tesz pénzéhessé, vagy számítóvá, nem akarjuk őt lehúzni. Mert mi is ugyanúgy képesek vagyunk vadászni, és mindezt hazahozni.
olvass továbbKapcsolatunk négy lábon álló asztala egyszer csak elkezd billegni, és egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat ebben a lanyhuló melegségű kötelékben, ebben a lazuló szerelemketrecben, ahol egyébként elvagyunk és remekül működünk együtt, de fájón hiányzik a meghittség és a szenvedély.
olvass továbbHa te nem lennél, én valamiféle Kis hercegnek képzelném magam, saját tűzhányóval, rózsával és megszelídíteni való lényekkel. Ha te nem lennél, én kiterjeszteném a nehéz napokat, amikor a hajam is rosszul áll, és jó sokat időznék ott. Néha lemásznék a bolygómról a földre. Részt vennék a mindennapi élet játékban, látnám magam ahogy élem, messziről figyelném, jól csinálom -e, mintha valami útmutatóból dolgoznék. De alig várnám, hogy hazamehessek a saját bolygómra.
olvass továbbKorán keltem, te még alszol. Meztelen hátad ütemesen, nyugalomban emelkedik-süllyed, ahogyan lélegzel. A teraszról érzem a loncvirág párolgó, nehéz illatát, hajamat, vállamat simítja a reggeli napfény. Ma nem sietek sehová, oda akarok érni. Veled akarok odaérni.
olvass továbbMiért vagyunk néha elhallgatók és elferdítők? Egyetlen mondattal össze lehet foglalni: az igazság nem tesz jót. Úgy kezeljük az igazságot, mintha fölöslegesen felírt gyógyszer lenne, ezért be sem adjuk a másiknak, akit szeretünk. Az igazság-dózis csak fölösleges adalékanyag volna, csak rosszat tesz, mérgez, vitát szít, bonyodalmakat okoz, magyarázatot vár, és eltávolít egymástól.
olvass továbbElfáradt a kapcsolat. Valójában, mi fáradtunk el, akik eddig érzéssel, minőségi idővel, energiával, figyelemmel, szerelemmel töltötték fel. Mutatnánk, hogy időt kérünk, de már egyre kevésbé viseljük el a másik jelenlétét, napjainkba bekúszott a gyötrő, betokosodott unalom.
olvass tovább„Számomra csak kétféle nő létezik: istennő, és lábtörlő.” Picasso lételeme volt a szerelem, ritkán volt egyedül, életében és ágyában sok nő megfordult, folyamatos női jelenlétre, állandó múzsára volt szüksége. Életének kilencvenkét éve alatt számos női arc és test ihlette meg, és köszönnek vissza a festményein.
olvass továbbTedd magad vonzóvá olyan tulajdonságokkal, melyekkel ő nem rendelkezik, amire felkapja a fejét, és magától, győzködés nélkül mond igent. Tudd meg, mi kell neki, válj olyanná, amire egy férfi vágyik, legyél különleges, egyedi, amilyen csak nagy ritkán érhető el, és hidd el, nem kell hozzá hibátlan díszcsomagolás.
olvass továbbSzívem, tartsunk szünetet, mondjuk rezignáltan, fáradtan. Energiánkat alattomosan elszívják a feszült csendek, az egymásba mérgezett tőrként döfött szavak, a parttalan viták, amikor befogott füllel sikít az egonk, és mindkettőnk a magáét hajtja. Dobáljuk a sérelmeket, pattog a szeretetlen-labda oda, vissza, ebben túl tehetségesek vagyunk.
olvass továbbEgy szexkapcsolat is elképzelhetetlen érzések nélkül, hiszen még egy egyéjszakás kapcsolatba is keveredik érzelem. Képtelenség az érzelmeinket kontrollálni, és egyszer csak azt érzékeljük, hogy a szexkapcsolatunkba érzelmek keveredtek, és már alig tudjuk szétválasztani egy komolyabb elköteleződéstől.
olvass továbbAz érett szerelem az egyetlen, amiért megéri. Ez nem valami olyasmi, ahová csak meg kell érkezni, mint valami vendégségbe, és közös létünk működtetését, a felelősség súlyát a másik vállára helyezem.
olvass továbbLetettem minden önvédelmi fegyvert, mellyel a szívemet védtem, pedig az utóbbi években tökélyre fejlesztettem a jelképes kardforgatást, már kiválóan űztem az amazonoknak való harcot a Férfi ellen.
olvass továbbAz igazi férfinek kialakult erkölcsi iránytűje van. A férfi mindig megteszi az első lépést, ha egy nő befészkelte magát a gondolataiba. Nem riad vissza a kényelmetlen párbeszédektől, világosan kifejezi álláspontját, szándékait, érzéseit egyértelműen kinyilatkoztatja. Mindig pontosan tudja, mikor invesztáljon energiát egy kapcsolatba, és mikor adja át magát teljesen. Egy férfi minden erejével azon van, hogy megvalósítsa ígéreteit, azt teszi, amit mond, és azt mondja, amiben valóban hisz.
olvass továbbA kapcsolatunk azt gondoljuk vegytiszta, és lelki értelemben nem is vágyunk másra. Miért is tennénk, mégis az évek, a rutin, a ritkuló minőségi idő, a beszürkült hétköznapok kifelé fordíthatják a figyelmünket, ha engedjük. Valójában nem a helyzetet, vagy a társunkat unjuk ilyenkor halálosan, hanem önmagunkat, és nem is az a másik fél vonz, hanem az izgalmas, bizsergető érzés, hogy vele mások lehetünk, másnak, újnak élhetjük meg önmagunkat.
olvass továbbMilyen a jókislány? Unalmas. Kiszámítható, folyton készenlétben álló, kalaptartón bólogató cicamica, aki ritkán rendelkezik saját véleménnyel, és elvrendszerrel. Hagyja, hogy a társadalmi elvárások, és a külvilág véleménye határozza meg mindennapjait. A jókislányról lerí a bizonytalanság, és alacsony polcra helyezi magát, ezért kiszemelt lovagjának nem kell sokáig kaparnia érte.
olvass továbbAki irányításmániában szenved, az leginkább az élettől fél. Attól, hogy megszeretik, és hogy ő majd viszontszeret. Attól a pillanattól elveszíti a kontrollt, a valódi, egymásban feloldódó szeretetben ugyanis nem létezik kontroll. Az irányításmániás jól tudja ezt, mert ha végre megadja magát, akkor függeni fog, a másik szeretetétől, figyelmétől, elfogadásától.
olvass továbbAz elhallgatások, kételyek, ki nem mondott vágyak alattomosan hálózzák be kapcsolatainkat. Az elégedetlenség ott lappang közöttünk, de képtelenek vagyunk megosztani egymással. Egyszer csak elveszítjük a hangot, minduntalan eltévedünk az egymáshoz vezető visszaúton, elbeszélünk egymás mellett, a szavak félúton megbotlanak, el sem jutnak a másikhoz.
olvass továbbHa a kapcsolat elején nem vagyunk tisztában érzéseinkkel, nem feltétlenül jelent rosszat. Az első hetekben senki nem töpreng prózai dolgokon, egyszerűen csak kirobbanóan boldog, élvezi a pillanatok szépségeit, úszik a boldogság mámorában. Aztán halványul az idealizált kép, majd lehull az álarc, láthatóvá válik az esendő ember.
olvass továbbA majdnem kapcsolatokban soha nem tudjuk hányadán állunk a másikkal, és nem mondjuk ki a játék nevét. A majdnem szerelmeket legalizálnánk, felvállalnánk, és kézen fogva hajolnánk meg a világ előtt, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk, de tudjuk, nem siettethetünk semmit, mert olyan régen várunk a nagybetűs Kapcsolatra, megérdemeljük a jót.
olvass tovább