KERESD A NŐT / Lélekhangok


Egy időrablót szerettem

Egy időrablóval az élet csupa nyugtalanságot hozó kérdőjel. Egy időrabló, ha nem figyelek, szorosan körém tekeri ragaszkodása súlyosan nehéz, láthatatlan selyemszálait, de kiderül, csak fojtó, rusnya gumikötél az, amivel magához láncol. Minél távolabbra menekülnék, annál nagyobb erővel, és fájdalommal ránt vissza magához.

olvass tovább

Az érzéki férfi és nő

Tudtad, hogy az emberek többsége öt erotikus "típusba" sorolható? Olyan ez, mintha minden ember rendelkezne egyfajta „erotikus ujjlenyomattal” is, amelynek a segítségével szexuális értelemben „azonosítható”.

olvass tovább

A romlott fánkon is cukros a máz

Mi, vagyis inkább általában minden ember, itt illik megtisztelni a kivételeket, eszméletlenül megkajál mindent, ami tökéletes. Meg sem fordul a fejekben, hogy amit tökéletesnek látunk, az soha nem az. A tökély utáni ácsingózás a lehető legtermészetellenesebb dolog a világon.

olvass tovább

A feltétel nélküli szeretetről

A szeretetet pici korunktól szívjuk magunkba a külvilágból. Kicsiként még tisztán és romlatlanul fordulunk a világ felé. Aztán ahogy öregszünk, és fejlődünk szociálisan, úgy változik a szeretet fogalma számunkra.

olvass tovább

Egyedülálló vagyok, nem magányos. Nőknek, akik kiléptek saját börtönükből

Egyedülálló. Ez azt jelenti, hogy egyedül állok a világban, magamra hagyatkozom, a saját támaszom, társam, barátom vagyok. A legnagyobb bizalmasom. Nem verem át magam, csak néha, de később biztosan őszintén beismerem a lelkemnek, ha hibáztam. Ha jól nézek ki, minden hátsó szándék nélkül megdicsérem a külsőm, nem akarom saját magam átlátszó indokokkal ágyba vinni. Azt és akkor csinálok, amit, és amikor szeretnék, nem kell elnézést kérnem, nem kell szabadkoznom.

olvass tovább

A női energiák fogják meghatározni a jövőnket

Van egy érzésem. Hullámzik bennem, éjszaka felkelt és nem hagy nyugodni. Bekúszik a bőröm alá míg a szeretőmet ölelem, vagy az ételbe, amit az asztalra teszek. Együtt ring a tengerrel, a fákkal és a földön kavargó szeméttel. Ha a Napba nézek, nem az vakítja szemem, hanem a mélyből feltörő érzés, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk. Anyák, nagyanyák, lányok és asszonyok, szeretők, egyedülállók, szőkék, barnák, feketék, vörösek. Egymásért vagyunk felelősek. Mert egymás testvérei vagyunk és összeköt minket egy finom szál, a múltunkban, a jelenünkben és a jövőnkben.

olvass tovább

A felesleges dolgok

Az életünk nagy részét felesleges és lényegében önmagunk és mások számára is ártalmas dolgokkal töltjük. Sok éve már, hogy ezt megláttam és szembeszállva a társadalmi renddel, másikfajta életet választottam. Olyat, amely igyekszik a felesleges dolgoknak nem energiát adni, mert nem éri meg olyan dolgokon kattogni és erőt veszíteni, amelyeknek az igazi élet szempontjából semmi jelentősége.

olvass tovább